Új hely+Új Én=Új élet! Vagy csak szeretném!

1. fejezet

 Fáradtan omlok a piros fotelbe az igazgató irodájában. Alig 2 órája szállt le a gépem és már bajban vagyok. A többi cserediákot el is szállították a szálláshelyére, egyedül csak én maradtam. Nézzem az igazgatónő szigorú és hideg arcát és azon tűnődöm (már ha gondolkodásnak lehet venni eme tevékenységet, ha az ember a világáról nem tud a fáradtság miatt), hogy miért csak én nem mehettem a szállásomra. A magamban vívott eszmecserémet az igazgatónő hangja szakít ki.

- Elnézést kérek, Miss Hope! Sajnos egy igen kellemetlen hiba csúszott az adminisztrációs részlegen és önnek, ez miatt, nem kerítettünk szállást, ennek következtében a kollégiumunk betelt! - tájékoztat. Erre a kijelentésére azonnal felébredtem.

- Akkor most hol fognak elszállásolni? - kérdezzem aggódva.

- Tekintve az iskola jelenlegi anyagi helyzetére, nem tudunk magának másfajta helyett keríteni! Szállás híján, kénytelenek vagyunk haza küldeni! - vázolja a helyzetet. Mérhetetlenül dühös vagyok, de türtőztettem magam és előveszem a diplomatikus énem.

- Sajnálattal hallom, hogy az iskola anyagi gondokkal küzd, de ez nem kifogás, amivel leplezni tudják, hogy hibáztak. Én aláírtam egy szerződést amiben maguk vállalták, hogy ellátás és szállást nyújtanak, cserébe én a diákjaikat angol nyelv tanulásban részesítem. Ennek fényében maguknak kötelező szálláshelyt keríteni, ha ez nem történik meg, kénytelen vagyok a Nagykövetséghez fordulni, és ha kell, az Oktatásügyi hivatalhoz mind az Angliai s mind a Dél-Koreai intézményekhez fordulok a problémával!

Az igazgatónőt elnézve nem tetszett neki, hogy sarokba szorítottam, de teszek rá! Egy idő után úgy tűnik, hogy kitalált valamit és kiküldött az irodájából.
Még legalább 2 óra - ez alatt az összes magazint kiolvastam és 3 liter kávét benyomtam - elteltével hívott vissza megint. Alig hogy letettem a fenekemet a székre, az arcomba dobta az ajánlatát.
- Az ajánlatunk a következő: 7 fiúnak kell segíteni az angol kifejezések kiejtésében a szabadidejében, ha elvállalja nem csak szállást kap de még fizetnek is érte...
- De? - kérdezzem gyanakodva.
- A ház amibe befog kötözni, ott lakik a 7 fiú is! - mondja csendesen. What??!
- Nem félnek attól, hogy nem is tudom... szexuálisan molesztálnak? - kérdezzem gúnyosan.
- A ház amiben lakni fog két szintes, maga az alsó szinten fog aludni. Kulccsal zárható lesz a szobája és az alsó fürdőszoba csak az öné lesz! Egyedül a konyhán és a mosógépen kell osztoznia a lakótársaival! - mondta. Bizonytalanságomat azonnal félre rúgta amint hozzá tette, hogy jól mutatna az önéletrajzomba. Megegyeztünk s alig fél óra múlva, már egy kocsiban suhantam az új otthonom fele.

Bevezető!

 Sokan azt hiszik, hogy a szerelem csodás! Minden szép, minden jó és rózsaszín! A különleges embereknél talán így van, de nálunk, normális homo sapienseknél nem! Mi nálunk 3 lehetőség van: 1. viszonzatlan szerelem amibe beledöglesz 

2. mindketten szeretitek egymást, de gyávák vagytok lépni 

3. szeretitek egymást, be is valljátok és jön a happy end AZTÁN rajta kapod a legjobb barátnőddel!

 Nálam nem ez volt, én, mint a normális 18 éves angol tinédzser lányok, az első lehetőségnél tartottam!

 Thomas Coperfield alias ifjabb David Beckham! Focista aki a lányok álma, tökéletes test, jó humor és bugyi szaggató vigyor, gyerek imádat! ÉS a tökéletességnek itt véget is ér, jönnek a negatív tulajdonságok: szoknya pecér, ribanc barátnők akik így próbálnak a gatyájába nyúlni ( persze ezt ő észre sem veszi ), tipikus páva focista imidzse van ( izmos kocka has, üres fej ) pedig minden csak nem hülye, és a legrosszabb benne, hogy egy ribanc után fut akinek még barátja is van!

 És én? Átlag angol lány aki imádja a könyveket, az animéket és a koreai együtteseket. Na jó, talán az átlagtól kicsit teltebb alkatú vagyok, de hé, ki tud olyan vékonyra lefogyni mint a szomszéd szupermodell!? Meg talán egy kicsit jobban fel van vágva a nyelvem, perverz képzeletem határtalan ( de melyik kpopernek nem az? ) és a durvaságomat már ne is említsem! Mentségemre szóljon 3 bátyám van, nem épp barbie babákkal teli teadélutános gyerekkorom volt. Bár ennek ellenére elégé nőies lettem, de csak ruházati szempontból.

 De elkanyarodtunk a témától! A legrosszabb az egészben, hogy nagyon is tudta, hogy bejön nekem, ennek ellenére, hogy tudtam nem kellek neki, adta itt a jeleket az ellenkezőjéről! És ezt most ne úgy képzeljétek el amit a szerelmes kislányok beszélnek be maguknak! Nálam a barátnőim és anyukám mondogatták ezt folyton! És megint, nem úgy van mint a többségnél, hogy inkább hazudnak csak hogy ne fájjon az igazság. Nem, nálam kőkeményen az arcomba szokták vágni az igazságot! Példa: anyával elmentünk vásárolni és kinéztem egy nagyon szexi szoknyát, felpróbáltam, de amikor kijöttem meg mutatni neki közölte, hogy ebben úgy nézzek ki mint egy ribanc víziló! Persze abban a másodpercben nem esett jól, de amikor vissza mentem a próbafülkébe, akkor bekellet vallanom, hogy igaza van! 

 De megint elkanyarodtam a témától! A lényeg a lényeg, hogy besokalltam! 3 év ami azzal telt, hogy most szeret vagy nem szeret! Fogtam magam és első dolgom az volt az új tanévben, hogy cserediáknak jelentkeztem! És ekkor derült ki, hogy van isten, mert hogy hova kerültem? Koreába! Persze a családnak nem tetszett, hogy egy ilyen távoli helyre kerülök de megértették az okát. De persze akkor még nem tudhattam, hogy ami elől igazán menekülök az Koreában is megtalál.

Melanie Hope vagyok 18 éves angol lány, aki Koreába menekült egy viszonzatlan szerelem miatt, de ott a tanuláson kívül, mást is találtam! Ha érdekel "szokványos" kalandom akkor olvasd el! ;)