1. fejezet
Fáradtan omlok a piros fotelbe az igazgató irodájában. Alig 2 órája szállt le a gépem és már bajban vagyok. A többi cserediákot el is szállították a szálláshelyére, egyedül csak én maradtam. Nézzem az igazgatónő szigorú és hideg arcát és azon tűnődöm (már ha gondolkodásnak lehet venni eme tevékenységet, ha az ember a világáról nem tud a fáradtság miatt), hogy miért csak én nem mehettem a szállásomra. A magamban vívott eszmecserémet az igazgatónő hangja szakít ki.
- Elnézést kérek, Miss Hope! Sajnos egy igen kellemetlen hiba csúszott az adminisztrációs részlegen és önnek, ez miatt, nem kerítettünk szállást, ennek következtében a kollégiumunk betelt! - tájékoztat. Erre a kijelentésére azonnal felébredtem.
- Akkor most hol fognak elszállásolni? - kérdezzem aggódva.
- Tekintve az iskola jelenlegi anyagi helyzetére, nem tudunk magának másfajta helyett keríteni! Szállás híján, kénytelenek vagyunk haza küldeni! - vázolja a helyzetet. Mérhetetlenül dühös vagyok, de türtőztettem magam és előveszem a diplomatikus énem.
- Sajnálattal hallom, hogy az iskola anyagi gondokkal küzd, de ez nem kifogás, amivel leplezni tudják, hogy hibáztak. Én aláírtam egy szerződést amiben maguk vállalták, hogy ellátás és szállást nyújtanak, cserébe én a diákjaikat angol nyelv tanulásban részesítem. Ennek fényében maguknak kötelező szálláshelyt keríteni, ha ez nem történik meg, kénytelen vagyok a Nagykövetséghez fordulni, és ha kell, az Oktatásügyi hivatalhoz mind az Angliai s mind a Dél-Koreai intézményekhez fordulok a problémával!
Az igazgatónőt elnézve nem tetszett neki, hogy sarokba szorítottam, de teszek rá! Egy idő után úgy tűnik, hogy kitalált valamit és kiküldött az irodájából.
Még legalább 2 óra - ez alatt az összes magazint kiolvastam és 3 liter kávét benyomtam - elteltével hívott vissza megint. Alig hogy letettem a fenekemet a székre, az arcomba dobta az ajánlatát.
- Az ajánlatunk a következő: 7 fiúnak kell segíteni az angol kifejezések kiejtésében a szabadidejében, ha elvállalja nem csak szállást kap de még fizetnek is érte...
- De? - kérdezzem gyanakodva.
- A ház amibe befog kötözni, ott lakik a 7 fiú is! - mondja csendesen. What??!
- Nem félnek attól, hogy nem is tudom... szexuálisan molesztálnak? - kérdezzem gúnyosan.
- A ház amiben lakni fog két szintes, maga az alsó szinten fog aludni. Kulccsal zárható lesz a szobája és az alsó fürdőszoba csak az öné lesz! Egyedül a konyhán és a mosógépen kell osztoznia a lakótársaival! - mondta. Bizonytalanságomat azonnal félre rúgta amint hozzá tette, hogy jól mutatna az önéletrajzomba. Megegyeztünk s alig fél óra múlva, már egy kocsiban suhantam az új otthonom fele.
Az igazgatónőt elnézve nem tetszett neki, hogy sarokba szorítottam, de teszek rá! Egy idő után úgy tűnik, hogy kitalált valamit és kiküldött az irodájából.
Még legalább 2 óra - ez alatt az összes magazint kiolvastam és 3 liter kávét benyomtam - elteltével hívott vissza megint. Alig hogy letettem a fenekemet a székre, az arcomba dobta az ajánlatát.
- Az ajánlatunk a következő: 7 fiúnak kell segíteni az angol kifejezések kiejtésében a szabadidejében, ha elvállalja nem csak szállást kap de még fizetnek is érte...
- De? - kérdezzem gyanakodva.
- A ház amibe befog kötözni, ott lakik a 7 fiú is! - mondja csendesen. What??!
- Nem félnek attól, hogy nem is tudom... szexuálisan molesztálnak? - kérdezzem gúnyosan.
- A ház amiben lakni fog két szintes, maga az alsó szinten fog aludni. Kulccsal zárható lesz a szobája és az alsó fürdőszoba csak az öné lesz! Egyedül a konyhán és a mosógépen kell osztoznia a lakótársaival! - mondta. Bizonytalanságomat azonnal félre rúgta amint hozzá tette, hogy jól mutatna az önéletrajzomba. Megegyeztünk s alig fél óra múlva, már egy kocsiban suhantam az új otthonom fele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése